EFT-VEL ELMÚLTAK A PÁNIKROHAMOK Saját sikertörténetemet szeretném megosztani a kedves olvasóval. 2009. október végén egy éjszaka, hajnali háromkor arra ébredtem, hogy valami hatalmas nagy kő nyomja a mellem, és alig kapok levegőt. Felültem, a szívem hevesen vert, és hatalmasakat dobbant Rettentően megijedtem, ráadásul a bal karom zsibbadt, a mellemen a nyomás nem múlt. Azt hittem szívinfarktusom van. Rémisztő képek rohangáltak az agyamban. Arról, hogy jönnek a mentők, kórházba kerülök, meghalok. És kérdések. Mi lesz a kisfiammal? Sose látom többet??? Mi lesz a kutyával, a kedvesemmel? Ilyen hirtelen és gyorsan elveszítek mindent? Csak ennyi az élet? Ekkor már jó fél éve napi szinten használtam az EFT-t. Próbáltam is kopogtatni, hogy jól vagyok, de a rémképek csak nem múltak, a szívdobogás ugyanolyan heves volt, a nagy kő nem akart a mellemről legördülni. Egyedül voltam otthon, és ahogy szétnéztem a lakásban nagy rendetlenséget láttam, tudtam, a konyhában ott a halom mosatlan edény. Így nekiálltam takarítani, és közben elkortyolgattam egy teát. Elterelődött a figyelmem, ahogy arra koncentráltam, hol van még elpakolni, letörölni való, így a szapora szívverés, és a nagy rémület is alábbhagyott. De nem mertem már lefeküdni.
----------------------------------------------------------------------
50 éves férfi. Segítségnyújtás skype-on keresztül.
Ezoterikus érdeklődésű, a témában időnkét előadásokat tart. A problémája, hogy előadás előtt sokszor egy torokszorítás, gombóc-érzés keletkezik a torkában, amitől nehezen tud megszólalni, elcsuklik a hangja. Ez még feszültebbé teszi.
A probléma erősségét 8-asnak ítélte meg. Miután feltérképeztük a feladatot megbeszéltük a kezdő, bevezteő mondatokat, 2 kört kopogtattunk arra, hogy összeszorul a torka, ha mások előtt kell megszólalnia.
2 kör után a probléma erőssége 5-ösre csökkent.
Újabb 4 kört kopogtattunk a fennmaradó feszültségre.
Ezután jobban, könnyebbnek érezte magát, a feszültség elmúlt. Felmerült a kérdés, hogy ha a feszültség érzését teljesen megszüntetjük, akkor mi lesz? Mert ahhoz viszont, hogy dolgozni tudjon, legyen kedve munkálkodni, kell szintén egy feszültség, de az másfajta. Az nem leblokkolja, hanem épp ellenkezőleg, inspirálja. A választás módszerével kopogtatunk erre, beprogramozva, hogy azt a fajta feszültséget, mely a munkához szükséges, elfogadja, de azt, ami leblokkolja, azt elutasítja.
2 hét múlva visszajelzés érkezett:
“Kedves Mónika!
Rendszeresen alkalmazom a módszert. Semmi nyoma nem volt a hangomon annak a szorító érzésnek. Teljesen meg is feledkeztem róla.
Majd jelentkezem még többször is...
Köszi: …..”
A teljes kopogtatási sorozatot itt olvashatod..
----------------------------------------------------------------------------
42 éves nő, segítségnyújtás skype-on keresztül.
Ápolónőként dolgozik, egyedül neveli két egyetemista lányát. Napi 12 óra a munkaideje, 4 hetet végigdolgozik, utána van egy hét pihenő. Szereti ezt csinálni, de úgy érzi, nem becsülik meg eléggé, sem a munkahelyén, sem a családjában. Természetesnek veszik, hogy mindig ad, de ő soha nem kap semmit.
A probléma erőssége 9-10 körüli.
Miután jól körüljártuk a problémát, vágossá vált, hogy a blokkot az okozza, hogy azzal a hittel él, hogy mindenért meg kell dolgozni, “csak új” ajándék gyanánt nem jár semmi az élettől.Viszont elege van ebből a helyzetből. Jó volna, ha néha ajándékot is adna a sors
Erre dolgoztunk, és az “elegem van” érzése néhány kör után teljesen meg is szűnt.
Felbukkant viszont egy új gondolat, a változástól való félelem. Hisz a jelenlegi helyzet biztonságot ad, ha van munka, van fizetés, van miből élni.
Újra kopogtattunk, a változástól való félelemre. Miután ez is megszűnt. Befejeztük a munkát.
2 nap múlva érkezett a visszajelzés, hogy megkapta a fizetését, és mellé még egy heti bérnek megfefeő karácsonyi ajándékra szánt összeget is. Eddig soha nem volt hasonló.
Később értesített, hogy a karácsonyi szabadságából visszatérve egy vadonatúl laptop is várta a munkahelyén.
A teljes kopogtatást itt olvashatod.